Neves személyiségek, akikre büszkék vagyunk

Zichy Mihály

Zala, 1827 - Szentpétervár, 1906

Zichy Mihály egy leszegényedett nemesi család sarja volt, ezért szülei szerették volna ha jogot tanul, hogy hivatalt tudjon vállalni. Mihály azonban a festészet irányába fordult, s mikor ez kiderült, a családja az összes anyagi támogatást megvonta tőle. Ekkortól portréfestészetből tartotta fenn magát.

1847-ben az orosz nagyhercegi család megérkezik Bécsbe, Ahol Zichy tanítóját Waldmüllert kérik fel a cár unokahúgának tanítására. A mester inkább a tanítványát, Zichy Mihályt ajánlotta, aki habozás nélkül elvállalta a feladatot. Így került ki 20 évesen Oroszországba, s akkor még úgy számított, hogy miután anyagilag összeszedte magát, néhány éven belül hazajön. Ebből aztán negyed század lett, közben 1849-ben feleségül vette a polgári származású orosz-észt Ersoff Alexandrát, akitől négy gyermeke született. Tagjává fogadta az Orosz Művészeti Akadémia, s 1859-ben megkapta a Cár Őfelsége Festőművésze címet. A Szentpétervári Orosz Múzeumban és az Ermitázs grafikai gyűjteményében még ma is több mint 80 vázlatkönyvét őrzik az udvari élet eseményeiről.

Zichy négy cárnak volt az udvari festője, rendkívül gyorsan dolgozott. A fogadásokon a cár kívánsága szerint a közel 80 vendégnek felismerhetőnek kellett lennie. A zalai krónikás megoldotta a feladatot. Jelen volt a III Sándor elleni merényletnél is. Leült a vasúti töltésre, és lerajzolta, hogy nézett ki a szerelvény a támadás után.

A cári udvarban megismerkedett a walesi herceggel, a későbbi Edvárd királlyal, aki meghívta skóciai vadászataira. Zichy franciaországi tartózkodása alatt megalapította a Pénteki festőtársaságot , amelynek a bevételét a szegény sorsú festők megsegítésére ajánlott fel. Zichy később a párizsi magyar egylet örökös elnöke lett, Munkácsy Mihály pedig a díszelnöke.

A festőnek híres volt a keleti fegyver-, a szőnyeg-, és a néprajzi gyűjteménye. Rengeteget utazott, s mikor Oroszországból 1876-ban visszaköltöztek Magyarországra, akkor mindent hozott magával. Ennek köszönhető, hogy most is ennyi minden látható a múzeumban.

A grúzok nemzeti festőjükként tisztelik ma is, mert a híres eposzukat, Rusztaveli Tigrisbőrös lovagját Zichy illusztrálta, majd a grúz nemzetnek ajándékozta. Tbilisziben köztéri szobrot állítottak neki, s utcát neveztek el róla.

Híresek irodalmi illusztrációi, Goethe Faustjához, Petőfi forradalmi verseihez, Madách Az ember tragédiájához, Arany János balladáihoz készített maradandó rajzokat. A kalandos életű alkotó 1906-ban halt meg Oroszországban, Budapesten a Műcsarnokban ravatalozták föl, majd a kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.



Csicsery-Rónay István

Budapest, 1917. december 13. -

Politikus, író, lapszerkesztő

Zichy Mihály dédunokája, gyermekkorát ő is Zalán töltötte. Többek között neki és a szüleinek köszönhető, hogy az emlékmúzeum a jelenlegi formájában látható. Csicsery-Rónai István dédapjához hasonlóan sokat utazik, mint mondja Európában csak Bulgáriában és Abbáziában nem járt még. De találkozott többek között a dalai lámával, és számos más herceggel, uralkodóval. 1945-ben a kisgazdapárt külügyi osztályvezetője volt, majd a politikai változások után Amerikába vándorolt s ott szerkesztette Hírnök a világba című folyóiratát. 1990-ben költözött vissza Magyarországra, hogy 1992-ben megnyissák a felújított és kibővített Zichy Múzeumot Zalán. Jelenleg folyamatosan ingázik Budapest és Zala között, mikor hova szólítja a munkája. Számos politika történeti könyvet írt már a Csillagos órák, sorsfordító magyarok című könyvsorozatában. Lánya Brüsszelben műfordító, fia pedig Indianában világirodalmat tanít.